2013. január 7., hétfő

Mentovics Éva: A hóember vándorútja - illusztráció készítése

Januári projektünk mi más lehetne, mint a tél. Sajnos a félévi hajrá miatt nem fog jutni rá annyi idő, mint a korábbi projektekre, hiszen jönnek a felmérések, de azért remélem, néhány rajz-, technika-, testnevelés vagy énekóra lehetőséget nyújt majd egy-két ötlet megvalósítására.

Pénteken a rajz órát egy hóemberes versikével kezdtem (lásd lejjebb), majd elhatároztuk, hogy elkészítjük a mi hóemberünket a madárkával. Ötlet innen.





Mentovics Éva: A hóember vándorútja

Vaskalapos hóember 
gondolt egy nagyot:
útra kelt, és itt hagyott 
kertet, jégcsapot.

Unta magát egyedül 
kertünk közepén, 
s útnak indult barátot 
keresni szegény.

Januárban elindult, 
s jött a február…
arra gondolt, hogy lassan 
barátot talál.

Januári hideg szél 
hordta a havat,
ezért, aki tehette, 
otthon is maradt.

Sárgarépa orrára 
rászállt egy madár…
azt hitte, hogy benne 
majd barátra talál.

Ám a madár éhes volt, 
nem barátkozott.
Csipegette a répát… 
– Huss, te átkozott! –

kiáltott a hóember, 
s intett mérgesen.
– Hagyd békén az orromat! 
Kell az még nekem.

Erdők mélyén, s réteken 
cammogva haladt…
elérkezett március, 
ragyogott a Nap.

Megizzadt a homloka: 
csupa verejték…
s nem talált egy társat, de
barátot se még.

Vacogtató szél sem hord 
szállongó havat…
hóemberünk lassacskán, 
mélázva haladt.

Olvadnak a jégcsapok, 
sehol egy barát…
tavaszi Nap olvasztja 
február havát.

Erdőszéli tisztáson 
rozsdás kalap áll…
mellette egy répa van, 
és egy kismadár…

Szétszivárgó tócsában
viseltes kalap,
bokrok alól fürge kis 
nyulacska szalad.

Jól lakott a kicsi nyúl, 
és a kismadár,
rojtos szélű  kalap meg
új gazdára vár.


Ilyenek lettek a gyerekek munkái:




Végül is nehezebb volt a gyerekeknek elkészíteni, mint ahogy én azt előre gondoltam. Valahogy túl nagy nekik a rajzlap. Korábban készült tökfejes madárijesztő, az jobban sikerült. 






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése