2013. december 2., hétfő

A nap fotója: novemberi képek

Ez a hónap is véget ért, sok-sok munkával, tervezgetéssel, készülődéssel. A november nálunk már a karácsonyi készülődésről szól. Ez idén is így volt. Talán az ünnep, talán az éppen aktuális hangulatom miatt néhány vers is került a témák közé. Remélem nem baj. Sajnos a sok elfoglaltság miatt csúsztam pár napot a közreadással, így gondolkodóba is estem, hogy vajon mi lesz a decemberrel. Majd kiderül.

Ahogy újra olvasom a képek alatti bejegyzéseket, annyira távolinak tűnik már az egész, mintha nem is novemberben történt volna. Pedig igen. Már csak ezért is jó lenne folytatni. 


Íme a témák, és az "eredmény":

NOVEMBER PHOTO A DAY



1. Gyümölcs
Szemben velünk a hegyen már javában tart a szüret. Mivel csak az úton kell átmenni, nem volt kérdés, hogy keresek valami szép szőlőt, és azt teszem fel ide. Persze vittem a kutyánkat is egyúttal. A sétánk során láttam ezt a szőlőtől roskadozó tőkét. Így a fürt helyett végül ezt a képet gondoltam ide.









2. Mit csináltál ma? 
Nagyon sok mindent. Voltunk vásárolni, majd főztem és sütöttem. Estére úgy elfáradtam, hogy tévét sem volt kedvem nézni. Családunk kedvence a vajas pogácsa, így a karfiolleves és rántott karfiol mellé ezt sütöttem.







3. P mint ...plakát
Körzeti fogápolási versenyre készülünk az osztályom néhány tanulójával, és előzetes feladat a plakát készítése. (Bevallom kicsit már unom, mivel a legtöbb iskolában nem a tanulók, hanem a pedagógusok készítik el, és általában 9-10 pontot kap érte mindenki. Sok munka feleslegesen.) Persze én is besegítek, sablont készítek, de azért hagyok munkát a gyerekeknek is. Most egy várat készítettem, a többit majd a gyerekekkel közösen. A Google segítségével találtam egy képet, az alapján készült a miénk.







4. Asztal
Sokat gondolkodtam, hogy feltegyem-e ezt a képet, mivel az asztalom a suliban ma (de úgy általában mindig) inkább egy csatatérre emlékeztetett. Sajnos annyi sok mindennel el vagyok foglalva, hogy az asztalon csak gyűlik a sok "lom", de nem akarom csak úgy berakni a szekrénybe, mert akkor azért nem találnám meg. Hiába vagyunk benn tovább, a feladat is több.






5. Gyűjtök
Akik régóta olvasnak, azok tudják, hogy MINDENT gyűjtök.
Persze nem kell túl nagy dolgokra gondolni, hanem csak olyan hétköznapi dolgokra, mint vécéguri, sajtosdoboz, jégkrémpálcika, pisztáciahéj, stb. Igazából nem dobok ki semmi olyan dolgot, amit még felhasználhatok valamire a munkám során. Gyerekkoromban képeslapot, szalvétát és bélyeget gyűjtöttem, mint a legtöbben abban az időben. Most, pontosabban fogalmazva: évek óta gyűjtöm a tanítványaim rajzait. Nem azt, amit rajzórán készítenek, hanem amit nekem, csak úgy... szeretetből (gondolom). 







6. Zene
Bizonyára mindenkinek van kedvenc száma, ami egy eseményt juttat az eszébe. Nekem is van több. De mikor a témát olvastam, a gyerekkorom jutott eszembe. Hétfőnként mindig ott ültem a rádiósmagnóm mellett (Európasztár- a nyolcadikos ballagói pénzemből), és a "Kettőtöl ötig" kívánságműsorból vettem fel számokat. Előtte hallgathattam 15 percen át a vízállásjelentést, hogy a Duna és a Tisza itt-ott milyen szinten áll. Nagyon sok kazettám még mindig megvan (a padon), de a suliban is van néhány. Mivel tudtam, hogy későn érek haza, így ezeket vettem elő és fényképeztem le. 






7. Igen!
Ez a nap volt talán a legmozgalmasabb a hónapban. Munka után beálltam a férjem és a lányom mellé lignitet pakolni, majd miután végeztünk, és rendbe tettük az udvart, egy gyors fürdés után irány a fogászat. Még az a szerencse, hogy a lányom megfőzte a vacsorát (pihenésképpen). Elégedett voltam magammal, magunkkal. Ez igen! Amikor pedig felnéztem az égre, ez a szép látvány tárult elém. Rögtön el is felejtkeztem a fárasztó napról. Ez igen, szép látvány! 



(Így utólag mosolygok rajta én is, hogy hetedikén képes voltam ilyet leírni. Nem tudtam, hogy mi áll még előttem.)



8. Valaki hiányzik
Soha nem tudtam elképzelni, milyen lehet az, ha valakinek meghalnak a szülei. Aztán sajnos 4 éve megtudtam, hiszen édesapám hosszú szenvedés után meghalt. Nagyon nehezen tudtam elfogadni a tényt, csak az vigasztalt egy kicsit, hogy nem szenved tovább. Borzalmas volt. A kezeim között halt meg. Bár a szívemen esett seb gyógyul,  begyógyulni soha nem fog. 






9. Az enyém
Hirtelen elhatározás után elmentünk Nyíregyházára a piacra, venni ezt-azt. Többek között egy kis édességet. Aztán annyira belejöttünk a vásárlásba, hogy közel 2 kg cukorkát és csokit vettünk. Miután hazaértünk, szépen elosztottuk a lányaimmal, testvériesen. Próbáltam beosztani, mert ugye több nap, mint kolbász, de annyira finom volt mind, hogy nagy volt a kísértés. 


(Azért kitartott egy darabig, sőt cukorka még most is van, így december elején.)





10. Könyv
Az utóbbi időben egyáltalán nincs időm semmire sem, így az olvasásra sem. Ami könyv a kezembe kerül, az általában tankönyv. Sokat gondolkoztam, hogy melyiket kellene lefényképezni, aztán eszembe jutott: A Képes bibliámat. Másodikos voltam (lassan 40 éve), amikor a tisztelendő atya kihirdette, hogy 200 Ft-ért lehet rendelni szép, képes bibliát. Nagymamámékkal vettem meg, fele-fele arányban fizettük ki az árát. Nagyon sok részt elolvastam belőle, és ha lehet ilyet mondani, voltak kedvenc részeim is. 
Így, amikor férjhez mentem, nem volt kérdés, hogy kihez kerüljön a Biblia. Most a karácsonyi előkészületek miatt vettem a kezembe, és le is fényképeztem a napi témához.




Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
    Ha szeretet nincs bennem,
    Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
    Legyen bár prófétáló tehetségem,
    Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
    Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
    Ha szeretet nincs bennem,
    Mit sem érek.
    Osszam el bár egész vagyonom a szegényeknek
    S vessem oda testem, hogy elégessenek,
    Ha szeretet nincs bennem,
    Mit sem használ nekem.
    A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
    A szeretet nem féltékeny,
    Nem kérkedik, nem gőgösködik,
    Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
    Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,
    Nem örül a gonoszságnak,
    De együtt örül az igazsággal.
    Mindent eltűr, mindent elhisz,
    Mindent remél, mindent elvisel.
    A szeretet soha el nem múlik.
    A prófétálás megszűnik,
    A nyelvek elhallgatnak,
    A tudomány elenyészik.
    Tudásunk csak töredékes,
    Töredékes a prófétálásunk is.
    Mikor azonban eljön a beteljesedés,
    Ami töredékes, véget ér.
    Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek,
    Úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy itéltem, mint a gyermek.
    De mikor férfivá nőttem, elhagytam a gyermek szokásait.
    Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
    Akkor majd színről-színre.
    Most csak töredékes a tudásom,
    Akkor majd úgy ismerek,
    Ahogy én is ismert vagyok.
    Most megmarad a hit, remény, szeretet,
    Ez a három,
    De köztük a legnagyobb a szeretet.





11. Memória, pontosabban emlék
Legelső emlékem kétéves koromból van. Az óvodások a mi utcánkban sétáltak, és én irigykedve néztem őket. Éppen ezért, amint betöltöttem a hármat, édesanyám beíratott, pedig háztartásbeli volt, vagy mondhatnám úgy is, hogy "gyed-en" volt, ami azért nem jó, mert akkor még ilyen nem volt. A lényeg, beíratott oviba. Kiscsoportos koromból van valahol egy fénykép, (amit persze most nem találtam meg) aminek a készítésére is emlékszem.
Éppen ezért most azt a képet mutatom meg, amin a bátyámmal és egy unokatestvérünkkel vagyok lefényképezve, életem elején. (Nem tudom, hány hónapos lehetek, de nem sok, az biztos.)  

Az unokatestvérem, én és a bátyám.




12. Felhők 
Imádom a felhőket, ha egy szépet meglátok, rögtön veszem is elő a fényképezőgépet, hogy megörökítsem. Persze a nyári felhők sokkal szebbek, de azért most is akad néhány gyönyörűség, csak el kell kapni a pillanatot. Egyébként mikor kocsival megyünk valahová, mindig azt nézzük, hogy melyik felhő mire hasonlít. 


Nov. 12. clouds






13. Egy részem
Sokáig gondolkoztam, mert lehet értelmezni szó szerint is, és mint az életem egy részeként is. Aztán, mivel időm nem volt annyira sok, régi képet pedig nem akartam ismét előkotorni, a lányom lefényképezte: a fülemet. Hát, nem egy nagy ötlet, de nem jutotta többre az energiámból. Úgy látszik, fáradok.







14. Étkezés 
Négyéves kutyánk - ellentétben minden más jól nevelt kutyával - mindent eszik, csak kutyatápot nem. Valahogy nem ízlik neki. Nem sokat foglalkoztunk a tanításával, de azért azt pillanatok alatt megtanulta, hogy leül, ha ennivalót szeretne. Sőt, némi mogyoróért cserébe feküdni is megtanult. Ezeken túl hozza az ételesét, ha éhes vagy szomjas, jelzi, ha játszani szeretne, vagy az ölembe szeretne jönni. Szóval megtanult kommunikálni.







15. A pénztárcámban
A pénztárcámban rengeteg fontos dolog, no meg egy halom kacat (blokk, papírok telefonszámmal, névjegykártyák stb.) található, mint más normális nőnél. A legfontosabb dolog viszont a két lányomról egy-egy fénykép, valamint a kedvenc versem, amit még főiskolás koromban hallottam a szobatársamtól, de se a címet, se a költőt nem tudta, csak néhány sorát. Persze fiatalság, szerelem. Akkor ismerkedtem meg a férjemmel. Aztán mikor jó pár évvel később egy helyi lapban megláttam, rögtön kinyírtam, és azóta magammal hordom. Van még egy sírvers is, amit édesapám halála után, egy másik temetésen olvastam egy síremléken.


Buda Ferenc: Ne rejtőzz el...

Ne rejtőzz el, úgyis látlak!
Rád csukom a szempillámat.
Benn zörömbölsz a szívemben,
s elsimulsz a tenyeremben,
s elsimulsz az arcom bőrén,
mint vadvízen a verőfény.
Nagyon jó vagy, jó meleg vagy,
nagyon jó így, hogy velem vagy.
Mindenekben megtalállak,
s öröm markol meg, ha látlak.
Nézz rám, szólok a szemednek,
ne fuss el, nagyon szeretlek! 





16. Játszás, játék
Meglepő lesz az ide készített fénykép, de a lányom a gólyabál miatt hamarabb ment vissza, így a szokásos vasárnapi főzés átkerült szombatra. Ez már a hatodik év, hogy hétvégenként 4-5 féle ennivalót készítek neki. Ezek után elmondhatom, hogy számomra a főzés gyerekjáték. A mostani menü: kukoricasaláta, bajor nokedli, hagymás krumpli (kefírrel - ami lemaradt), tejszínes csirkemell és töltött kifli. Remélem szerdáig kitart neki.







17. 05:00
A lányomtól kaptam pár éve ezt a szép nem is tudom hogy nevezik órát. Talán nyakláncóra? Mutatta, amikor megjött a postán, aztán mikor látta, hogy mennyire tetszik, karácsonyra nekem ajándékozta.


Nov. 17. 5 o'clock




18. Tükör 
Régen nem szívesen néztem tükörbe, mert soha nem volt szép látvány, amit ott láttam. Sok emberrel ellentétben én nagyon-nagyon sovány voltam. Gondoljatok bele, nyolcadikos koromban 38 kg voltam és 155 cm. Persze az évek során "megderékedtem", és "levetkőztem" a gátlásaimat. 40 éves koromra elfogadtam magam, aztán 2 éve olyan merész elhatározásra jutottam, hogy bikinit is vettem magamnak. 


Nov. 18. mirror




19. Hol reggeliztél ma? 
Reggelizni nem szoktam, mert olyankor is inkább gyorsan keresek, vagy készítek valamit az óráimra. Egyébként azért nem eszem, mert nekem meg kell éheznem, hogy enni tudjak. Ez így van, mióta az eszemet tudom. Tudom én, hogy nem így kellene, de én és az egészséges táplálkozás két külön fogalom. Így a tízóraimról készítettem felvételt, aminek a tanári asztalon szorítottam egy kis helyet.


Nov. 19. Where you ate breakfast... in the classroom




20.Kommunikáció
Hihetetlen, mikor az iskolában, vagy a gyerekeimnek mesélem, hogy régen éveket kellett várni egy telefonvonalra, sőt, amikor még a nagyobbikat vártam, és eljött a pillanat, hívni kellett a mentőt (24 éve), segélyhívó telefonon hívta a férjem. Nekünk cirka fél évet kellett "csak" várni, no meg befizetni előre 40 vagy 50 ezer forintot, már nem is emlékszem pontosan. A hivatalban, iskolában már volt korábban is telefon, egy ilyet őrzök én is itthon, emlékbe. Most éppen Beni hívja rajta a szomszédék macskáját.

Nov. 20. communication

I call it the neighbouring cat.






21. Bárcsak
Régen láttam a tévében a Vissza a jövőbe című filmet. Akkor is, és azóta is volt olyan alkalom, amikor arra gondoltam, milyen jó lenne visszamenni a múltba. (Mert ugye a címmel ellentétben Michael J. Fox a múltba megy vissza, és segít a leendő apjának, hogy összejöjjön leendő anyjával.) Nem vagyok elégedetlen a sorsommal, de azért egy-két dolgot biztosan másképp csinálnék, mint anno. Ezért szeretném, hogy bárcsak vissza tudnám fordítani az időt. De utána azt mondom, hogy mégsem kell, mert akkor a többi dolog sem lenne olyan, mint amilyen. 

I wish i had this...to roll back the time.






22. Mögött
Mivel szombaton temetésre kellett mennünk, pénteken elkezdtem a hétvégi mosást. Ugye a hideg idő miatt is nehezebben száradnak a ruhák, és vasárnap a nagyobbik ment vissza. A lényeg, mióta allergiás lettem, folyékony mosószert használok, amit közvetlenül a ruhákhoz teszek. Menet közben ilyen pozícióba fordult az üveg mögött a mosószertartó. Tudom, hogy nem egy hú de klassz kép, de semmi értelmesebb dolog estig nem jutott eszembe. A suliban persze biztosan tudtam volna jobbat is csinálni, de elfelejtettem megnézni reggel a napi témát.

Nov. 22. behind





23. Egyszerűség
Megint egy olyan dolog, amiről nehéz jó képet készíteni. Főleg, ha idő sincs rá. Ez a szombati nap ilyenre sikeredett, aztán takarítás közben eszembe jutott, hogy azt a teás csészét fogom lefényképezni, amit nászajándékba kaptunk. Kettő is van belőle, egy virágmintás, és ez az elegáns aranyvonalas. Az egyszerűség jegyében.

Nov. 23. simplicity




24. Egy szó
Néha annyira nehéz visszaadni az angol megfelelőt, (főleg, ha az ember lánya nem tud angolul.) Egy szó, több szó....szóval szavak lettek, de nem is akármilyenek. A szavak verssé álltak össze.
Egy ötlet részeként előszedtem a lányaim rajzait, ezek között találtam az alábbi gimis munkát. Az idézet Goethe-től való, és egy nagyon szép gondolatot fogalmaz meg.


Nov. 24. a word

I was looking at my daughters' pupillage drawings. This is one.





25.Furcsa, mókás
A kutyánkról könyvet lehetne írni, hogy mennyi sok öröm forrása. Egyik kedvenc tevékenysége, hogy megrágcsál különböző dolgokat. Kedvence az üdítős flakon, de jöhet sorban bármi. Azon szoktunk mosolyogni, hogy elkapja a "nyakát", fojtogatja, majd elkezdi nyalogatni, mint aki bocsánatot kér, hogy fájdalmat okozott neki, aztán folytatja tovább. Ha végzett, elégedetten elterül, hogy újra csatát nyert egy küzdelemben. És ahogy a kisebbik lányom ezt leszinkronizálja!!! Mehetne a szinkronstúdióba, mert a színészek sem csinálják jobban.  Most a ruhájának állt neki, miután elvettem, nyüszített is, hogy kéri vissza, mert még nem végzett. 







26. Üzenet
Évek óta őrzök néhány emléket, ami még a nagyszüleimé, szüleimé volt. Az egyik ilyen egy levél, amit 1940. aug. 3-án anyai dédnagymamám írt a nagyapámnak, vagyis a vőjének. Biztosan írt a nagymamám is, de csak ez az egy maradt meg. Nem tudom, mennyire sértek levéltitkot, ha egy mondatot leírok. Bár tudom, hogy ez több mondat, a dédimnek egy volt. Én nagyon jót mosolyogtam rajta, hogy a háborúban lévő vőnek ilyet ír valaki. 

"Szeretett kedves fiam soraidat megkaptuk amely nem igen jo egéségben talált mán kilencedik napja hogy nyilalik az odalamba."






27. Nem!
Talán ez az a szó, ami a legtöbbször elhagyja a számat. Sok mindenre mondok nemet, sok mindent nem szeretek. Nem kezdem el felsorolni. A kutyánk adta a napi témát végül, mivel NEM engedte, hogy varrjak. Amikor szeretetre vágyik, akármit is csinálok, egyszerűen felugrik az ölembe, ha akarom, ha nem. Aztán ha már megunta a simogatásokat, "távozik".







28. Hálás vagyok ...
Nehéz az ilyen témához mit írni és fényképezni, mivel több hónapja játszom, és már volt hasonló. Akkor is írtam, hogy hálás vagyok a családomért, meg úgy általában mindenért a Jóistennek, de ugye családi fotó kizárt. Mikor lótás-futásban vagyok, mint mostanában, még ha szembejön velem egy téma, néha nem veszem észre, vagy gép nincs a közelbe, így lemaradok a pillanatról.

Viszont: hálás vagyok, hogy taníthatok, hiszen ezt az, amit kicsi korom óta szerettem volna csinálni. Ha vannak is napi szinten nehézségek, a gyerekek őszinte szeretete átlendít rajta. Csütörtökön rajzórán készültek az alábbi Mikulások, így gondoltam, kis magyarázattal, de belefér a fotó a napi témához.







29. Fekete
Pénteken "felugrottunk" Miskolcra, egy kis vásárlásra. Mivel nem ebédeltem, 6 óra körül már eléggé éhes voltam, így ellátogattunk a kedvenc kínai éttermünkbe. Ez a kép díszíti az egyik falat. Na és, életemben először vettem egy szerencsesütit is. (Eddig nem volt.) Jók a kilátásaim a jövőt illetően.








30. Minden kész
Háááááááááát, ez a nap nem arról szólt, hogy minden kész lenne. (Úgy érzem, most csaptak össze fölöttem végleg a hullámok, és már fuldoklok.) Pár napja varrogatok, készülök az iskolai adventi vásárra, de a hétvége elsősorban a főzésről, mosásról, vásárlásról szól, amiről nem akartam képet készíteni.

Adventra készülve egyszerűen előszedtem a tavalyi dekorációkat, és kiraktam, tehát készen van. A nagyobbik lányom viszont nagyon szép adventi koszorút és díszeket készített, ami nagyon modern, nagyon fiatalos, nagyon tetszik. Ezért nem is agyaltam, hogy mi legyen az én képem, lefotóztam az övét.





Hosszú és tartalmas volt ez a hónap, a képeket visszanézve. Amúgy viszont nagyon gyorsan elrohant. Szóval értitek. 





Végezetül egy szolgálati közlemény:
Akik részt vettek a novemberi játékban legyenek szívesek a héten átküldeni a képeket! Aki menet közben feladni kényszerült, jelezzen, hogy ne várjak rá! Köszi! 



2 megjegyzés:

  1. Mosolyogtam a szövegeiden meg a képeken jó sokat! Köszi!
    (:Micsoda véletlen, én is a tanári asztalon tízóraiztam, amin hatalmas a felfordulás:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nálam is mindig felfordulás van az asztalon, a padon, az ablakban, ahová csak pakolni lehet. Ez most a fénykép kedvéért egy gyors rendrakás után készült. :))

      Törlés