2016. június 20., hétfő

Budapestre kirándultunk a szakkörösökkel

Korábban már írtam, hogy egy pályázat révén szakkört vezettem a 2. félévben. Amellett, hogy kreatívkodtunk, és alkottunk a kapott eszközök segítségével, tanulmányi utakat is szerveztünk, illetve előttünk áll még egy 3 napos tábor is.
Vidéki iskola lévén arra gondoltunk, hogy a kétnapos tanulmányi út helyszínéül Budapestet jelöljük meg. Június 6-7-én két felejthetetlen napot töltöttünk a fővárosban. Itt először a Csodák Palotájába mentünk, ahol különböző játékok segítségével ismerkedhettünk fizikai jelenségekkel, illetve részt vettünk egy előadáson az Öveges teremben. Mondanom sem kell, nemcsak a gyerekek, de mi felnőttek is nagyon jól szórakoztunk. "Marad a gyerek, ha játszik." - újrafogalmazva: Gyerek marad az ember, ha játszik. :)) (Ezért nem fogok én sose felnőni.) 








A nap további részében, illetve másnap belevetettük magunkat a városi közlekedés forgatagába, (mert ugye a témánk a technika vívmányai voltak, és mi lenne erre alkalmasabb, mint a közlekedési eszközök) és így próbáltunk eljutni Budapest néhány nevezetes helyére. Sajnos az időnk véges volt, (No meg a 24 órás jegyünk), így a tervezett látnivalóknak csak egy részére jutottunk el, de az egy jó nagy rész volt. Jelszavunk is volt a két napra: "Húzzunk bele!" Erre főleg akkor volt szükség, mikor mondjuk egy gyalogátkelőhelyen kellett átjutnunk, és gyorsan váltott a lámpa pirosra, vagy éppen nem is volt lámpa. 

Utaztunk metrón, mozgólépcsőn, hajón, villamoson és buszon, no meg gyalogoltunk. Sajnos lemaradtunk a Gyermekvasútról, mert azt nem kalkuláltuk be, hogy az egyes helyekről mennyi kérdezősködés és keresgélés után jutunk el a másikra, és mire odaértünk, már elment az utolsó járat. Vidékiek lévén nem találtuk meg kapásból a megállókat, vagy várni kellett az adott járművekre. Sebaj! Így is bővelkedtünk élményekben. Láttuk a Parlamentet, Szent Gellért szobrát és a Szabadság szobrot a Gellért hegyen, voltunk a Budai várban, megnéztük a Halászbástyát, a Mátyás templomot, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Volt miről mesélni a gyerekeknek. Remélem mindenki jól érezte magát, és örömmel fog visszaemlékezni erre a két napra! 












Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése